(pillanatkép a "Legjobb
Vagyok" mentorprogram fiataljaival)

Én: Van egy jó lehetőség. 
Lelkes vagyok, viszem, terjesztem, híresztelem.

Ők: Ülnek az asztal körül… babrál, eszik, társalog, öltözködik,
keresi a tatyóját…

Én: Elmondom, átadom, mosolygok, javasolok, bíztatok, nyüzsgök,
szórólapot osztogatok…

ŐK: Vágom…., OKÉ…., rendicsek…., mit fizetnek?... Mi a
pálya?.... Ja persze… Nekem mindegy… csináljuk!...  nem érek rá… van még kaja? …. ki jön focizni?

Én: Akkor mi legyen?

Ők: Még gondolkozom…. mond el még egyszer, felírom a
telómba… szavazzatok rám!.... kinek van cigije, az enyém elfogyott… mennyi a
pénz?.... lehetek csopvez?... jó, jó, még eszem….

Én: Le kell adnom a névsort, ki akarja megcsinálni…?

Ők: Mi van, ha meggondolom magam?... Mit kell csinálni?...
Benne vagyok!.... Jaj, lecsúsztam az elejéről, kezdjük újra…. Befognád, nem
hallom mit mond!.... Ezt hallgassátok, ilyen meditációs OOOOMMM zenét még nem
hallottatok…. Névsort kell írni valami feladathoz, hol a tollam?

Én: A feladat szeptemberben kezdődik, és kb. január végéig
tart.

Ők: Négy hónap alatt, ilyen kevés pénzből?.... Ti addig mit
csináltok?.... Gyertek az X kocsmába, ma ingyen van a beugró pia… megírnád
emailben, én ezt nem fogom most…. Ne írd emailban, hívj fel, nincs időm
elolvasni a leveleimet… álmos vagyok, most jöttem egy buliból, nem lehetne
később?...

…………………………………………………………………………

Új ember érkezik, egyéb elfoglaltsága volt…

Én: Egy projektről beszélgetünk, de úgy láttam, a csapat
mással van elfoglalva. Olyan érzésem van, mintha egy ringlispílben ülnék, ahol
száz manó zsibong és pörgeti a szélforgóját. Reménytelennek érzem, hogy mindaz,
amit elmondtam, eljutott hozzájuk.

Már éppen felállni készültem, ebből nem lesz semmi érzéssel,
mikor többen az újonnan érkezőnek pontosan és korrektül elmondták az
elhangzottakat. Soha nem fogok rájönni, mikor jutott el hozzájuk, és hogyan
rakták össze az információkat.

Magamban csak mosolygok. Hiába, no! Ők a „Legjobb Vagyok”
csapata. Ezt elfelejtettem belekalkulálni.