Egyre többször
hallom, hogy szükség van ma Magyarországon a kiválóságokra, a nagy talentumok
alkotta innovatív megoldásokra, a tehetséges emberek megtartására és társadalmi
szerepvállalására. De mit ér ma egy talentum? Hogyan viszonyuljunk a tehetséges
emberekhez? Hogyan illeszthetők be értékeik a gazdasági életbe?

A talentum szó görög
jelentése (görög eredetije talanton) ókori tömeg- és pénzegység.
Egy talentum pénzben kifejezve 6000 ezüstpénzt, igen nagy összeget jelentett, mivel
a napi egy ezüst is már jó fizetésnek számított. Általában a katonák zsoldja
volt ennyi. A szó eredetéből is látszik, hogy valami nagy értékű dologról van
szó, ami évezredek óta összefüggésben van a kiváló szellemi képességgel,
tehetséggel, tehetséges ember fogalmával.

Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap a tehetséges
emberek munkaerő-piaci integrációja, mert a technikai fejlesztésekkel ma már
nem lehet jelentős piaci versenyelőnyhöz jutni. Egyre nyilvánvalóbbá válik a
piac szereplői számára, hogy a legnagyobb érték az emberi tehetség, amiért
egyre nagyobb verseny folyik a munkaerő-piacon. Ma a piaci verseny a tehetségek
felkutatásának területére fókuszál (race for talent), de ez az irány számos
újabb kérdést vet fel a vállalatok életében. Milyen szempontok alapján
válasszuk ki a tehetségeket? Hol, és hogyan használjam a képességeiket? Milyen
fejlesztő programokat dolgozzunk ki a számukra? Hogyan tudjuk beilleszteni őket
a vállalat működésébe? Hogyan motiváljuk őket? Hogyan biztosítsunk számára elég
teret és lehetőséget, hogy a vállalati struktúra ne sérüljön, és mégis
kiteljesedhessenek a képességei? Hogyan lehet mindenki számára jól hasznosítani
a különleges adottságaikat? Mit tegyünk, ha kiderül róla, hogy mégsem vált be
az elképzelésünk?

Már sok fórumon elhangzott és én is ezt a nézetet vallom,
mindenki tehetséges valamiben. Ezzel a tehetséggel azonban magának kell
gazdálkodnia. Lehet segíteni, mentorálni, de azt gondolom, a legnagyobb kihívás,
ami előttünk áll, az, hogy felébresszük a fiatalokban azt az igényt, hogy
lássák magukban azt az 1 talentumot, ami értékessé teszi őket. A tehetségek
fejlesztésével, mentorálásával foglalkozó szakemberek számára ma a legnagyobb
kihívás az, hogyan lehet a fiatalokat elég erőssé tenni ahhoz, hogy az értékeikkel
jól sáfárkodjanak. Hogyan lehet megtanítani őket a saját maguk, az értékeik
melletti elköteleződésre úgy hogy menedzselni tudják és helyén kezeljék önmagukat
a társadalmi illeszkedés lehetőségeiben. Hogyan lehet elfogadni és elfogadtatni
a másságot egy olyan gazdasági környezetben, ami ugyan azt hangsúlyozza, hogy
szükség van a talentumokra, mégis a szervezetek szintjén (a könnyebb ellenőrzés
és egyéb vállalati érdekek miatt) pár év alatt lenyesegeti a fiatalok
egyediségét. Anakronisztikusnak tűnő ellentmondás, amit talán a szervezetek
vezetőinek gondolkodásában lehetne elkezdeni feloldani. Hogyan?

Az első a
megelőlegezett bizalom. Az önállóan gondolkodó, cselekvő ember ötleteinek,
megvalósító energiájának támogatása.

A második a
„nőjön magasabbra, mint én” szemlélet, ami mentes minden irigységtől,
féltékenységtől, és abban hisz, hogy egy mestert a tanítványai tehetnek naggyá,
mint ahogy egy vállalatot a felnevelt talentumok emelhetnek magasabbra.

A harmadik a
folyamatos értékelés. Hol tart a munkája, milyenek az eredményei, hol vannak
azok a nehézségek, amiken át kell segíteni ahhoz, hogy jól teljesítsen.  Ez idő és energia, ami lehet, hogy csak hosszú
távon térül meg. Befektetés, kockázat egy lehetséges sikerért. Mint minden
lépésnek, ennek is megvannak a következményei, és ezt tudatosítania kell a
vezetőnek és a tehetséges embernek egyaránt.

A negyedik a félelem
nélküli légkör varázshatalma. Talán ezt a legnehezebb megteremteni, mert egy új
vállalati kultúra szükséges hozzá. A mai szervezetek belső egységét a
legtöbbször ugyanis a kisebb nagyobb mértékben alkalmazott drill határozza meg,
és jelenleg nagy feladat a vezetőktől, hogy a saját szemléletük átalakításával
a bizalom és az őszinteség légkörét kialakítva, hagyják dolgozni a tehetséges
kollégáikat.

Az ötödik, ami
inkább a tehetségeses embereket fenyegeti, hogy a helyén tudják kezelni a
képességeiket, a sikereik ellenére meg tudjanak maradni emberinek, és ne
kerüljenek a hatalom és a vagyon csapdájába.

Ezeket a lehetőségeket megfogalmazni sokkal egyszerűbb, mint
megvalósítani. Mégis úgy tűnik, hogy a szervezetek és a munkavállalók is a
piaci érdekeik miatt előbb-utóbb kénytelenek lesznek a bizalom, a kreativitás
irányába fordulni egy újfajta vezetői szerep kialakításán keresztül, mert a jövő a tehetséges emberek, a talentumok
kezében van.