A tehetségről:
Minden ember tehetséges valamiben. Minden emberben lapul egy egyedi képesség halmaz, ami lehetővé teszi számára, hogy az élete során kimagaslót alkosson. A szakemberek ezen adottságok összességét nevezik tehetségnek. A tehetség kibontakoztatása társadalmilag elfogadottan olyan értékteremtő alkotás, amit az egyén a cselekvésein keresztül megél. Ehhez a fogalomkörhöz egyértelműen pozitív érzéseket társítunk. Ilyen a siker, az alkotás, a boldogság, a jólét, a győzelem. Kevesekben merül fel, hogy egy kasszafúró is lehet tehetséges, mert ezt a társadalmi normák és a negatív érzés miatt elvetjük.

A tehetséggel kapcsolatban évtizedes beidegződésekkel élünk, amiknek vannak helytálló és túlhaladott részei. Rossz beidegződés, hogy az átlag életet élő, vagy alacsony iskolázottsággal rendelkező ember nem lehet tehetséges. Attól, hogy valaki rossz szocializációs háttérrel rendelkezik, és nincs módja megélni a tehetségét, vagy nem fejleszti azokat az adottságokat, amikkel született, még lehet tehetséges. A másik tévhit, hogy a tehetség már gyermekkorban jelentkezik, és 30-40 évesen már késő ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ez a megállapítás azt feltételezi, hogy erre a korra a személyiségfejlődés befejeződik, és innentől kezdve stagnál, tehát a kialakult személyiségben nem történhetnek változások. Ez sem így van.

Vannak olyan kompetenciák (képességek), amik már gyermekkorban felfedezhetőek. Ilyen pl. a tanulási képesség, a beszéd- és előadói képesség, a mozgáskultúrán belül pl. az egyensúly érzék, a kézügyességeknek bizonyos fajtái. Vannak olyan képességek, képességkombinációk, amik csak később, 10-15 évesen, vagy még később, esetleg 20-30 éves korra állnak össze teljes egészében. Ilyen pl. a vizuális kreativitás, a nyelvérzék, a tájékozódási képesség, a nevelői képességeknek bizonyos területei, meggyőző képesség, és még sorolhatnám. Aztán vannak olyan képességek, amik valamilyen hatásra (környezetváltozás, személyes életvezetésben történő sokk, stb.) jönnek elő az emberekből. Egy példa: egy kisbaba elvesztése következtében megélt fájdalom és felfokozott érzelmi állapot következtében egy hölgy elkezdett festeni. Soha nem rajzolt, festett addig. Nem is tudta, hogy képes erre. Már az első képei is döbbenetes hatással voltak azokra, akik látták. Csinálta, tanulta, pár éven belül kiállításai nyíltak, és a képei azóta sok otthon falát díszítik.
Az én világomban ez is tehetség.

Sokadik tévhit, hogy aki tehetséges, az sikeres is egyben. A tehetséget akkor lehet sikerre váltani, ha párosul szorgalommal, elkötelezettséggel, önfegyelemmel, etikus magatartással, szerénységgel, és azzal az elszántsággal, hogy ki merem tenni a világ elé a bennem lévő értékeket. Téves meglátás a tehetséget az IQ.-val (intelligencia hányadossal), vagy a diplomák számával mérni. Ezzel az állítással az utóbbi években megjelent pszichológiai tanulmányok is egyetértenek.
A tehetség ettől sokkal komplexebb dolog.

Miért jó tehetségesnek lenni?
Azért mert aki tehetséges, valamelyik, vagy több képessége jobb az átlagnál. Ezen a területen az átlagtól sokkal nagyobb, vagy kifinomultabb teljesítményre képes, függetlenül attól, hogy a szakmai képesítése megvan-e hozzá, vagy autodidakta módon a cselekvései, vagy az érdeklődése jutatta el a teljesítményhez. Teljesen mindegy, hogy ez a terület a kertészkedésről, a sportról, a tanításról, a gyöngyfűzésről, a fafaragásról, a retorikáról, a matematikáról, a szervezésről szól, ezek az emberek kitűnnek a többiek közül. Ha fel merik vállalni a tehetségüket, magasabb rezgéssel, energiákkal működnek, ez lelkesedés, elhivatottság, intuíció, inspiráció formájában, ügyességben, talpraesettségben jelenik meg az életükben. Mert másfajta világlátásukkal, aktív életszeretetükkel színesebbé teszik a világot. Mert nélkülük nem lennének újítások, szépség, és kreatív megvalósítás. Mert bátorságuk, életerejük átragad a környezetükre, és mintát ad egy magasabb minőségű életre.

Miért rossz tehetségesnek lenni?
Azért, mert gyakran nem is tudja magáról az illető, hogy kudarcait, viselkedési problémáit az okozza, hogy nem tudja felvállalni és megélni a tehetségét. Egy tehetséges, az átlagnál nagyobb teljesítményt nyújtó ember gyakran egy kicsit irracionális. Lebeg, idealista, gondolkodása nehezen követhető, rosszul tűri a korlátokat, az értetlenséget, ezért gyakran frusztrált. Mindig feszegeti a határokat, a szabályokat, de ez gyakran abból fakad, hogy nem értik meg őt. Sok tehetséges ember válik már fiatalon zárkózottá, durcássá, lázadóvá, nehezen kezelhetővé, szélsőséges esetben depresszióssá.

Általános tapasztalat, hogy az emberek többsége nem tud mit kezdeni a nálánál jobbakkal. Önvédelemből (mert meg akarja őrizni hatalmi pozícióját), nyíltan, vagy burkoltan elkezdi lehúzni a jobb képességűt, és pletyka, intrikák, cinikus megjegyzések formájában perifériára kényszeríti. A tehetséges emberek viszont leggyakrabban éppen ehhez nem értenek, ők csak végzik a dolgukat, lelkesen, hitüknek és belső késztetéseiknek megfelelően, így céltáblává válnak. Gyakran a szülők is, a legjobb szándékuk ellenére is részesei ennek a folyamatnak, mert csak azt akarják látni, hogy a gyerekük nem életrevaló, vagy deviáns, esetleg olyan dolgot csinál, amihez nem értenek, és ezáltal félnek attól, hogy a gyerek elkallódik, nem fog tudni talpon maradni az életben. Önkéntelenül is ők válnak a gyerek legnagyobb kritikusává, életminőségének rombolójává.

Te is, aki ezeket a sorokat olvasod, tehetséges vagy!

Jó, jó, mondhatod, de hogyan lehet a bennem lévő tehetséget megtalálni? Nagyon leegyszerűsítve: abban vagy tehetséges, amit élvezettel csinálsz. Amibe, ha belemerülsz, megszűnik az idő, nem számít, hogy éhes vagy, hogy elkésel a randiról, vagy hogy mit gondol róla a környezeted. Vigyázat! Nem a haverokkal töltött kocsmázásra gondolok… ez pótcselekvés, és nem alkotó folyamat. A tehetség mindig valamilyen alkotó tevékenységgel összefüggésben értelmezhető. Vagy azt is gondolhatod, hogy túl öreg, fiatal, képzetlen vagy és kitalálhatsz bármit, amivel lebeszélheted magad erről a tényről. Mondhatod azt, hogy nekem eddig soha semmi nem sikerült. Belefogtam sok mindenbe, de semmi ne jött össze. Tudd, soha nincs későn. Lehetsz akárhány éves, mindig van időd arra, hogy felfedezd magad. Adj magadnak egy esélyt, hogy boldogabb legyél!

Csíkszentmihályi Mihály, ma Kanadában élő magyar származású pszichológus szerint, a boldogság alapja azokban a folyamatokban van, amelyeket a belső adottságainkból fakadó cselekvésekkel megélünk.
Az egyik könyvében ezt írja:
… Ösztöneink arra késztetnek, hogy az általunk hozott genetikai adottságainkat továbbvigyük…
… Az élet nem csak biológiai önfenntartás. Az élet a világ egész komplexitásával szoros kapcsolatban, kiteljesíteni az ember egyediségét…
… Amikor összhangba kerülnek, a szív az ész és a cselekvés, létrejön egy (boldogság), harmónia állapot.

Ha meg mered élni a benned lévő képességeket alkotó formában, tehát összeér az ész a szíved által diktált cselekvéssel, az maga a boldogság. Lehet, hogy ez most furcsán fog hangzani, de az igazi boldogság nem az, ha a kitűzött célodat eléred. A boldogság azokban a cselekvésekben van, amikor szabad utat engedsz a benned koncentrálódó képességeknek, és alkotsz valamit a magad és a mások örömére.

Tehetségoldalunk:

"Legjobb Vagyok" Tehetségmentoráló Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft.

További cikkeket, információkat a tehetséggondozással kapcsolatos tevékenységeinkről a Publikációk, az Aktuális tanfolyamok, az Aktualitások és a Média menük alatt találsz.